Az Elite a világ első eredeti játékainak egyike, ami mérföldekre megelőzte a korát több szempontból is

(a borítókép már az Oolite játékból való)

Az Elite című játékot először 1984-ben (!) adták ki. Egy űrhajóval kellett kereskedni, árut szállítani, más űrhajókkal viaskodni, küldetéseket teljesíteni, miközben az űrhajót is lehetett fejleszteni. (Véleményem szerint ez a játék tutira hatással volt a Balu kapitány kalandjai rajzfilmsorozat alapkoncepciójára is, de ez persze csak egy feltevés.) Az űrben repkedés három dimenziós poligon grafikával volt megoldva (a szintén nagy kedvenc ACE című repülőgépszimulátor 1985-ben jött ki és még annak sem volt!), teljesen szabadon lehetett mozogni benne és a játék vége is teljesen nyitott volt, mondhatni talán a legelső "sandbox" típusú videójáték volt. Adva volt egy előre meghatározott univerzum, meg voltak adva a játék szabályai és keretei, voltak teljesíthető küldetések és voltak véletlenszerű dolgok is. A küldetések és a fejlődés miatt a szerepjáték jelzőt is rá lehet aggatni. (Ha belegondolok, hogy milyen hagyományos szerepjátékokat lehetne csinálni ennek a játéknak a mintájára, ami valószínűleg erősen felvenné a versenyt a sokkal lineárisabb World of Warcrafttal vagy a Minecrafttal... mondjuk ez utóbbit csak alig-alig ismerem, de ha elképzelve, hogy az Elite mintájára milyen játékot lehetne csinálni, elborzaszt, hogy senkinek sem jut eszébe megcsinálni... vagy nincs rá pénze... na de mindegy. Jajj... már látom magam előtt az egészet... persze első körben nyilván egy fantazi világba oltva az egészet, arra van a legtöbb kereslet.) Az egyetlen cél tulajdonképpen az előrejutás újabb és újabb helyszínekre, miközben lehet és kell is fejlődni. A legeslegfőbb cél pedig, hogy elérjük az "elit" rangot (innen a játék címe is), amihez legalább annyit kell küzdeni, mint egy D&D partiban 15-20. szintre juttatni egy szereplőt.

A '90-es évek közepén a készítők egyike ugyan megpróbálta folytatni a játékot Frontier és aztán First Encounter címen. Voltak nagyon nyálcsorgató tulajdonsági (űrhajókat is lehetett venni és eladni, kívülről is lehetett látni az űrhajót, nem csak űrállomásra lehetett leszállni, hanem bolygókon levő városok űrkikötőin is), azonban személy szerint az űrhajó irányításához annyira nem tudtam hozzászokni, hogy teljesen kiábrándultam belőle. Bizonyára sokat segíthetett volna a dolgon (bár ki tudja), ha megveszem az eredeti játékot és a kézikönyvéből megtudhatom a turpisságokat, dehát akkortájt nem nagyon lehetett ilyeneket vásárolgatni és valószínűleg pénzem se lett volna rá.

Nade ennyit az előtörténetről.

Szóval a posztnak az az egyik apropója, hogy időről időre eszembe jut ez a játék és mindig rámtör a kényszer, hogy kezdjek vele valamit. Először olyan 2002-2004 tájékán jutott eszembe, hogy csináljak belőle társasjátékot. Aztán lustaság, időhiány és időnkénti merevlemezes adatvesztés (illetve az ebből fakadó "akkor leszarom, hagyom az egészet a túróba" hangulat) miatt ez folyamatosan tolódott. Aztán újra-újra gellert kaptam és belekezdtem ismét, és mindig egyre egyszerűbbé és áramvonalasabbá igyekeztem tenni az alapszabályokat, hogy a hangsúly inkább a kalandos hangulaton legyen, ne a számzsonglőrködésen és a játék közben könyvelésen és bonyolultságon. (Például, amikor egy barátommal pár éve egyszer nekiültünk a Civilization társasjátéknak, a játék felállítása és az első kör két órába tellett... kettő... a második körben már "rutinosan" nagyvonalúbban bántunk a szabályokkal, így az már csak egy óra volt... ki is felejtettünk egy csomó mindent. Aztán abbahagytuk és nem nyúltunk hozzá azóta sem.)

A társasjátékom ugyan azóta sincs kész (de halad és most már nem adom fel), viszont találtam egy-két érdekességet vele kapcsolatban.

Az már, gondolom, senkinek sem újdonság, hogy az Elite eredeti koncepcióját újra leporolva pár éve kihozták az Elite Dangerous című videójátékot, aminek gyönyörű a grafikája, csilivili az egész és meg szebb, még izgalmasabb, mint valaha. Nem gúnyból mondom, tényleg le vagyok nyűgözve. A bibi csak az, hogy mint egész életem során, most sincs csúcsgépem, vagyis nem fut rajta, így csak a youtube-on nézhetem a róla készült videókat. Az is baromi jó ötlet volt a készítők részéről, hogy kiadják a világ lincenszét egy gárdának, aki asztali szerepjátékot is készít belőle. A gárda a manapság divatos címeket vivő Modiphius lett (Conan, Star Trek, Mutant Chronicles stb.), aki a saját rendszerével készítette el az Elite Dangerous RPG-t. Csak az ingyenesen letölthető Quickstart verzióját láttam, ami alapján a kiadvány pofásnak tűnik (bár azt gondolom, hogy vagy maradtak volna a sima fekete-fehér külcsínnél, vagy ha a piaci igény miatt mindenképpen színes kiadványhoz ragaszkodnak, akkor valami olyasmit kellett volna, ami jobban passzol a végtelen és fekete űr hangulatához, mint mondjuk a Transhuman Space szerepjáték -- frissítés 2019.dec.9.: vagy a mostanában megjelenő Alien RPG...).

Búbánatomban elkezdtem nézelődni a Google Play áruházban is. Nem fűztem hozzá sok reményt, annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor megtaláltam Alite néven és ráadásul ingyenesen! Szépen megcsinálták az űrbéli grafikát, természetesen a poligon grafika szép textúrát is kapott, a hiperugrás is hangulatos lett. Az irányítás természetesen az érintő képernyő miatt egy kicsit nehézkes (számomra), de így is lehet vele játszani, sőt leszállni is könnyebb vele, mint az eredeti verzióban, ahol ugye ez nagyon veszedelmes dolog volt (nem véletlenül lehetett venni a dokkoló számítógépet).

Aztán azon gondolkodtam, hogy ha telefonra megcsinálták ingyen, hátha készült rendes számítógépre is egy rajongói felújítás a hivatalos Elite Dangerous-on kívül, hogy ne csak a telefon kisméretű képernyőjén lehessen vele játszani... és lőn!!! Seperc alatt kidobta a kereső az Oolite című újrakészítést (sőt egyúttal rögtön azt is kiadta, hogy a Frontiers-nak is készült újratöltése Pioneer Space Sim címen, de azt még nem próbáltam ki). Szóval az Oolite a cikk másik apropója. A játék ingyenesen letölthető (akárcsak a Pioneer), mindössze 132 Mb-ot foglal a merevlemezen. Az űrállomáson töltött vásárlós rész nincs csicsázva, szinte csak szöveges, de nem is kell ennél több. Az űrhajószimulátor rész viszont nagyon szép lett! Szépen kidolgozottak a bolygók, az űrhajók és egyéb tárgyak (lásd borítókép, ahol épp leszáll egy másik űrhajó), és akkor az irányításról még szó sem esett. Egyrészt a botkormányos irányítás nagyon jól sikerült (akinek nincs analóg botkormánya, az egérrel is játszhat), nagyon finomam is lehet bánni az űrhajóval, másrészt meg végre került a játékba oldalkormány is! A legtöbb szimulátornál ez már ugye nem kunszt, de az eredeti játékban ilyen nem volt és nagyon-nagyon hiányzott belőle. Szóval az analóg boti finomságával és az oldalkormánnyal együtt olyan simán lehet dokkolni a folyamatosan pörgő űrállomásokra, hogy teljesen elérzékenyültem. (Viszont dokkolási engedélyt kell kérni, anélkül leszállva kapunk 5 fabatka büntetést.) További érdekes toldása az Oolite-nak, hogy immár itt is lehet eladni és vásárolni űrhajókat, így már nem "csak" a Cobra Mk.3 típussal járhatjuk be a galaxist, hanem az eddig csak messziről csodált bárkákkal is.

(Az Elite nyomdokain haladva készült el egykor a szintén nagyon tuti Wing Commander: Privateer játék is, aminek szintén készült egy újabb verzió, de ha jól vettem észre, inkább "csak" részleteiben varrták fel a ráncait, nem annyira átfogó a felújítás.)