In medias res: aki társasjátékos formában szeretne autóversenyezni, annak ideális választás ez a játék.

Gyerekkoromban volt ugyan egy magyar Skála Rally nevű autóversenyes társasjáték, de a dobozra festett képen túl nagyjából annyira adta meg az autóversenyzés hangulatát, mintha a Ki nevet a végénnel tettük volna ugyanazt. (Ennél még nagyobb csalódás volt a szintén magyar Csillagok Háborúja Társasjáték, remélem, a készítői azóta is gyónják és vezekelnek érte.) Na, de térjünk vissza a Formula D-hez.

Sok előnye közül az egyik, hogy egyszerre akár tizen (!) is lehet vele játszani, ami nem rossz, mert társasozós házibulin kevesebb az esélye, hogy valaki kimarad és várnia kell egy meccset, amíg rá kerül a sor. Nekem még nem volt alkalmam tíz fős játékhoz, de azt mondják, hogy úgy se válik döcögőssé és vontatottá a játék.

A versenyzésnek alapvetően két formája van: a Forma-1 és az illegális éjszakai autóversenyek. Már az alap készletben is két oldalas a tábla, az egyik oldal a Monte Carlo-i forma-1 pálya, a másik pedig egy kitalált Race City nevű városban van. További kiegészítőkkel újabb szépen kidolgozott pályákat lehet szerezni (Austin, Baltimore, Buddh, Chicago, dokkok, Hockenheim, Nevada Ride, New Jersey, Sebring, Socsi, Szingapúr és Valencia).

Talán nem a legfontosabb a játék szempontjából, de a játékosok körömyni méretű autói is szépen kidolgozottak a méretükhöz képest. Tíz darab forma-1-es autó van és tíz különböző alakú utcai autó. Mindkét kategóriában az autóknak párosíthatóak is ötféle színezés szerint, ha kétfős „istállókat” szeretnének alkotni.
A szabályokat több összetettségi szintre dolgozták ki. Van egy nagyon egyszerű és könnyen megjegyezhető alap, és ha a játékosok választhatnak további szabályokat, amikkel egyre változatosabbá tehetik.

Minden játékos kap egy állapotjelzőt és választhat egy versenyzőt. Az állapotjelzőn lehet nyomon követni, hogy az autó hányas sebességben van éppen, illetve itt lehet látni, hogy mennyire sérül az autó. Alap nehézségen az autónak egy általános sérülésmérője van, ami csökkenhet, összetettebb változatban külön kell figyelni a különböző részegységek épségét (kerék, fék, váltó, kormánymű, motor, rugó).

A forma-1-es versenyzők kártyáinak adatai tök ugyanolyanok, csak az overálljuk színe különbözik az autóhoz illően. Az utcai versenynél a különböző autókhoz már különböző karakterű versenyzők tartoznak, saját nevük és vezetési sajátosságuk van, eltérő értékűek az autók. Vannak rajta eltérő ikonok is, de ezek megfejtéséig még nem jutottam el.

A játékmenet alapvetően nagyon egyszerű: a játékosok a váltó használatával lehet hatással a sebességre. A helyezés alapján jönnek sorrendben a játékosok, először a legelöl levő, utána sorban a többiek. A játékos választhatja, hogy nem vált sebességet, vagy vált egyet felfelé vagy lefelé. Lefelé több sebességet is lehet váltani, de az már a jármű sérülését okozza. A sebesség eldöntése után pedig dob a hozzá tartozó dobókockával (spéci számozású négy-, hat-, nyolc-, tizenkettő, húsz- és harmincoldalú dobókockák vannak) és annyi mezőt kell lépnie. A különböző sebességek lehetséges eredményei között vannak átfedések, így előfordulhat, hogy valaki kisebb sebességgel többet lép, mint a nagyobb sebességen levők, viszont ennek kicsi a valószínűsége). A sebességre természetesen a kanyarok miatt kell figyelni. A kanyar a pályának egy kijelölt szakasza és mindegyiknél meg van határozva, hogy a szakaszon belül hányszor kell „megállni”, vagyis hogy a kör végén a kanyar szakaszon belül kell végezni. Ha például a kanyar 1 megállós, akkor úgy kell ügyeskedni a sebességgel, hogy egyszer a kanyar szakaszba essen a lelépett mezők után, aztán a következő körben száguldhat is tovább kedvére. Ha nem sikerül megállni a kanyarszakaszban, akkor kellemetlen következményekkel kell számolnia a játékosnak.

Vannak szabályok sávváltásra, előzésre, autós „dulakodásra”, erős fékezésre. Az alapszabályok szerint egy verseny csak egy körös, de természetesen több körös versenyben is megegyezhetnek, ilyenkor már használni lehet a boxutcát is.

Az utcai versenyre további szabályok vonatkoznak: motorzajtól dühös lakók lőhetnek az autóra, úthibák vannak, rendőrörs mellett haladnak el, alagúton mennek keresztül.

Eddig tartottak a kezdőknek szóló szabályok, és már ebben is lehet variálni, de ezután jönnek a még összetettebb szabályok haladóknak. Ami után jön még egy fejezet, ahol további választható szabályokat találunk. Ezeket már nem írnám le, de szerintem érzékelhető, hogy igen változatos versenyeket lehet lejátszani a Formula D-vel. Egyáltalán nem lep meg, amikor megtudtam, hogy ezzel a játékkal hivatalos világbajnokságokat is játszanak, bár ahhoz biztos messze kellene utazni. Aki mégis maradna a képernyős autóversenyes világbajnokságoknál, annak ajánlom a Trackmania sorozatot.

A játékdobozban ugyan nincs magyar nyelvű szabálykönyv, de internetről le lehet tölteni, hálás köszönet érte Molnár Lászlónak. A szabálykönyv segítségével tulajdonképpen már lehetne is játszani gerilla eszközökkel, de mégis ajánlom a játék beszerzését, mert megéri, nagyon jó hangulata van. A közelgő karácsonyra szerintem tuti ajándék... ;)

Ha jobban kíváncsi vagy rá, van egy magyar nyelvű, 18 perces ismertető videó is róla.