Delta Green
2017. október 27. írta: Thészeusz

Delta Green

A Rúna Magazinban megjelent ismertető... (1999. július)

deltagreen-01.jpg

A megtévesztés jog
Az igazság privilégium
Az ártatlanság fényűzés

 

AMIRŐL JOBB LETT VOLNA ÖRÖKRE HALLGATNI

 

SZIGORÚAN BIZALMAS!

 

SZERZŐ: JUHÁSZ VIKTOR
TÁRGY: SZEMÉLYES FELJEGYZÉSEK
MÁSOLATOT KAP: D ÉS G SZEKTORPARANCSNOK
ELOLVASÁS UTÁN MEGSEMMISÍTENDŐ!

 

Megjegyzés: az alábbi naplórészletek a nyomozás során megfigyelt alany személyes iratai közül kerültek elő. Mivel olyan részleteket tartalmaznak, melyek nagymértékben sértik az Iroda titoktartására vonatkozó rendelkezéseit, javasoljuk a feltáró vizsgálat elindítását.

A szövegnek ez a magyar eredetije. A fordítást lásd a DG/II.a/12.5 katalógusszám alatt!
dátum: 1999. február 16.

 

„...Ez a kultusz meg fog maradni mindaddig, amíg a csillagok állása ismét kedvezőre fordul, és a titkos papok előszólítják sírjából a Nagy Cthulhut, hogy új életre hívja alattvalóit, s ismét uralkodjék a világ felett. Az időpontot nem lehet eltéveszteni: az ember akkoron hasonlatossá válik a Nagy Öregekhez, szabad lesz, felülemelkedik jón és gonoszon; minden törvény és erkölcs érvényét veszti, mindenki kedvére bömbölhet, gyilkolhat és kéjeleghet. Aztán a Nagy Öregek megmutatják nekik, hogyan kell más, új módokon bömbölni, gyilkolni, kéjelegni és élvezkedni, s a Föld emésztő lángra lobban a pusztító szabadság extázisában...”

H.P.Lovecraft: Cthulhu hívása
(Kornya Zsolt fordítása)

 

Napok óta nem veszem fel a telefont. Évek óta nem nézek fel az égre. Hát süketek lennétek? Hát nem értitek, mi folyik itt valójában? Nincs más, aki komolyan venné az évezredes próféciákat? Olyan halandó, aki a kétezredik év küszöbén hozzám hasonlóan rettegve ébred minden átkozott reggelen?

Hiszen közel a vég. Hamarosan kedvezőre fordul a csillagok állása.

Csak nevettek, tudom. Kacagtok az öreg Castro hagymázas képzelgésein. Minden törvény és erkölcs érvényét veszti. Hát senkinek sem tűnik fel? Nem gyanús? Hiszen a félbolond mesztic pontosan a mi korunkról, a kilencvenes évek végéről beszélt!

Előttem már összeállt az iszonytató mozaik.

Üdvözöllek idegen.

Légy vendégem az évezred végén, kövess a Delta Green világába!

 

A játék

Közeleg a millenium. Lassan búcsúztathatni kezdhetjük az idejét múlt XX. századot, H.P. Lovecraft borongós víziói pedig mintha kezdenének divatba jönni - ha egyáltalán használható ez a profán kifejezés egy olyan íróval kapcsolatban, aki a kelleténél jóval írtózatosabb és barátságtalanabb világképpel riogatta a századelő olvasóit. Ha Lovecraft írásai nem is tettek szert világhírre, behatása mindenképpen érezhető napjainkban is, kimutatható számos könyv, sorozat, játék és attitűd kapcsán. Ezek – és a novelláiban, kisregényeiben fellelhető, aktualitást sugalló apokaliptikus víziók – ihlették a Delta Green szerzőit is.

De mi is ez a Delta Green? Játék? Kiegészítő? Elgondolkodtató olvasmány? Mindegyik. Hogy tényszerűek legyünk, a Cthulhu hívása szerepjátékhoz kiadott, ahhoz könnyen illeszthető kiegészítő, mely új szabályokat csak elvétve, módosított koncepciókat viszont garmadával kínál. Nem a Chaosium kiadó munkatársai jegyzik, hanem a beszédes nevű Pagan Publishing szerzőgárdája, melyet díjnyertes Cthulhu hívása forrásmunkái tettek elismertté. Mint az alábbiakból kiderül, nem véletlenül.

A Delta Green legnagyobb jóakarattal sem mondható frissnek – igaz, két év nem számít matuzsálemi kornak a szerepjátékok világában. Cikkünk apropójául természetesen a tavaly óta magyarul is hozzáférhető Cthulu hívása, a forrásanyagként kiadott kiegészítő és a friss novellagyűjtemény szolgál. Mindezek remélhetőleg szélesebb körben ismertté tették/teszik a lovecrafti világot és koncepciót, a mesélők és játékosok pedig szívesen fogadnak némi ízelítőt abból, hogyan is lehet igazán aktuális hangulatú meséket játszani.

A Delta Green – hogy végre a lényekre… illetve a lényegre térjünk – a paranormális jelenségek széles körben elterjedt divatját lovagolja meg. Ezek a jelenségek lassan, de biztosan mindennapjaink részévé váltak. Ezredforduló előtti hisztéria söpör végig a világon, szekták, jósok, látnokok és próféták bukkannak fel a semmiből. Továbbra sem csitul az „egyedül vagyunk-e a mindenségben” vita. Expedíciót tervezünk a Marsra. Űrállomások keringenek a Föld körül. Az érdeklőkők gazdag választékból bővíthetik ismereteiket – gondoljunk az Európában és a tengerentúlon egyaránt népszerű X-aktákra, Mulder és Scully egyre vészterhesebb titkok felé vezető kutatásaira, a Millennium című remek apokaliptikus-gótikus sorozatra, a Végtelen határok történeteire, a Sötét zsaruk ugyanezen témát feldolgozó blődlijére.

Hogy mi köze mindennek a Delta Greenhez? Egyszerű: a Pagan Publishing munkatársai gondoltak egy nagyot és az összes efféle jelenséget, elméletet, próféciát és városi legendát összesöpörték, háttérként pedig nem mást használtak fel, mint a felettébb hangulatos és stabil Cthulhu-mítoszt.

Merész.

Hogy milyen eredményre vezetett a próbálkozás, tapasztalatai alapján ki-ki maga döntheti el. Személyes véleményem annyira pozitív, hogy nem átallottam jelentős helyet kizsarolni az ismertető számára e hasábokon - lássuk, mi is az, ami kiprónbálásra érdemessé teszi ezt a játékot!

Kezdjük magával a Delta Green szervezettel – története minden különösebb magyarázat nélkül világossá teszi, miről is van szó valójában.

 

Delta Green – A történelem

Az egész 1928 csikorgóan hideg telén kezdődött, mikor dübörögve szakadtak a tengerbe az új-angliai Innsmouth ódon, titkokkal teli házai.

Az idáig vezető út évszázadokon át kígyózott, elmesélni mindet aligha lenne itt idő és mód (mindez – és még több – Lovecraft Árnyék Innsmouth felett című novellájában kerül elő), ezért a nyilvánvyló dolgokkal kell kezdenünk.

Innsmouth városa mélységlakók és ocsmány hibridjeik fészkévé változott az évszázadok során. A ’20-as évek vége felé azután egy kíváncsi idegen tévedt a városba – ez önmagában még nem jelentett volna problémát, annál inkább az, hogy minden óvintézkedés dacára el is menekült, és amikor a hebegve előadott beszámolója nyomán megjelentek az első katonai osztagok, a helybeliek rádöbbentek: őt is, a városka részeges – és túlontúl beszédes – csavargóját is hiba volt életben hagyniuk.

A hadművelet, melynek a Covenant-manőver nevet adták, meglepő eredménnyel zárult. A titkosszolgálat jegyzőkönyvei és a fényképes bizonyítékok ugyancsak sok fejfájást okoztak Coolidge elnöknek: nem csak egy emberáldozó, pogány vallásról, hanem különös módon deformálódott ember-hibridekről szóltak. Hivatalos jelentés nem látott napvilágot – az Office of Naval Intelligence (ONI . Tengerészeti Hírszerző Ügyoszály) analizálni kívánta az összegyűjtött adatokat. Feladattal bőven el voltak látva: feliratos kőtáblák, furcsa ékszerek… és még furcsább emberek.

Emberek?

A folytatás már kevesebb vizet kavart. A feliratok fordítását a Sötétkamra fedőnevű, titkosírások megfejtésével foglalkozó csoport kapta, akik már a világháború idején is kitüntették magukat.

Lassan minden feledésbe merült. De voltak, akik nem hagyták annyiban a dolgot. A Sötétkamra munkatársai évekig dolgoztak, s egy napon előálltak a kész fordítással, melynek a Dagon könyve címet adták. Rosszabb időpontot nem is választhattak volna: a Sötétkamra belekontárkodása a japán-amerikai titkos tárgyalásokba, a gazdasági válság és a gengszterháborúk ideje nem kedvezett az efféle jelentéseknek. J. Edgar Hoover FBI-igazgató (aki egyet sem látott az állítólagos „bizonyítékok” közül) mogorva elutasítással jelezte, hogy nem veszi be a dajkamesét, amelyet a Sötétkamra nyilván csak azért kreált, hogy a bőrét mentse. Az eredmény: az ügyosztály feloszlatása.

Mielőtt azonban minden a feledés homályába merült volna (talán így is lett volna helyes – vannak titkok melyekre nem érett az emberiség), azok a tengerészek, akik tudták és látták, milyen szentségtelen kolónia lapult meg Innsmouth tengeröblének hullámai alatt, átirányították a Covenant veteránjait a P4-es ügyosztály védőszárnyai alá, melyet röviden csak P divízió néven emlegettek.

A parapszichológiai, paranormális és pszichés jelenségek ügyosztálya a bizarr és megmagyarázhatatlan ügyek specialistája. Olyan emberek menedéke, akik olyasmiket láttak, amitől bárki más nyáladzó őrültté változott volna. Most új irányban kedtek el szimatolni, és igazi kopóphoz híven egy pillanatra sem hagyták kihűlni a nyomot. Adatokat, legendákat és pletykákat gyűjtöttek azokról, akiket Innsmouth evakuálása óta a katonaság tudósai vizsgáltak, és egy arizónai támaszponton börtönöztek be. És miközben a világ lassan és biztosan sodródott a második világháború felé, a P divízió fegyveresei és tudósai előtt lassan kibontakozott egy iszonytató kép: tenger alatti kolóniák sora, az emberi faj vesztén munkálkodó lények sokasáka az iszapban. Rajtaütések. Evakuált, felperzselt déltengeri szigetek, melyeket évszázadok óta tabunak tekintettek a környező zátonyok lakói.

A P divízió nem vesztegette az idejét. Azóta… nos, azóta nem igazán hatásosak a különös rítusok, melyek a víz fölé szólítják a mélység lakóit. Az ügyosztály munkatársai épp hogy feldolgozták, miszerint itt egyfajta mágiáról van szó, mikor a mélységlakók és az emberek háborúja (melyről csak néhány beavatott tudott) véres csúcspontjához érkezett. Kántáló, bíborköntösű alakok a holdfényes tengerparton… hullámtaréjok közt moccanó testek, melyek az ősi nyelvű hívásra felelnek... és a parti sziklák mögül kiemelkedő gépfegyvert markoló férfiak, akik forró ólommal tolmácsoolják a P divízió üdvözletét. Rövid és véres háború volt... pedig a P divízió tulajdonképpen semmit sem tudott. Hiába robbantak torpedók a tengeri kolóniák falában, az emberek továbbra sem rendelkeztek komplett tudással a mélységlakókról. Talán szerencséjük volt.

A gyökeres változást a második világháború hozta meg, pontosabban az intézkedés, melyet Franklin D.Roosevelt elnök egy kémszervezet létrehozására hozott. Elemzés, ellenpropaganda és hasonlók felügyelete volt a cél. Ez lett az OSS, a Stratégiai Hadműveletek Hivatala, a CIA elődje. William J.Donovan ezredes parancsnok kemény kézzel, mindenre felkészülten irányította a javarészt Belső-Ázsia, Észak-Afrika és Európa területén végrehajtott akciókat (kimaradva a Csendes-óceán hadszínterén végrehajtott hadműveletekből), ezért még annak a Martin Cooknak a megkeresése sem rázta meg, aki korábban a P divízió feje volt.

Donovan hamar napirendre tért a P divízió ügyletei felett és érdeklődve olvasta Cook ismertetéseit a náci Németország fokozott okkult érdeklődéséről. Az antropológiával, okkultizmussal, asztrológiával és mágiával foglalkozó kísérletek tucatjai, haláltáborokban kivallatott furcsa emberek esetei talán nem is vezettek volna eredményre ilyen hamar - az SS kebelében létrehozott részleg, a Karotechia viszont, mely az úgynevezett ősi örökség felkutatásával foglalkozott, már fejfájást okozott az amerikai vezetésnek. Egykettőre felfedezték az összefüggést a náci elit okkult megszállotsága és a Covenant manőver emlékei közt, s megtették a szükséges ellenlépéseket. Az OSS és a P divízió összeolvadása révén jött létre a pszichológiai-okkult hadviselés amerikai csúcsszervezete. Az új osztálynak speciális hozzáférési kódokat adtak – a csak általuk olvasható iratokat DELTA GREEN eyes only szignóval bocsátották ki. Megszületett a Delta Green.

A Delta Green és a Karotechia elkeseredett küzdelme a második világháború titkos történetének fejezeteit gyarapítja. A kezdetben kémkedésnek, ellenakcióknak, szabotázsnak indult hadműveletek hamarosan titkos, minden fronton dühöngő háborúvá váltak. A két szervezet harcának színeterei templomok, kripták, düledező házak és ódon könyvtárak voltak. Okkult irodalommal, különös rítusokkal foglalkozó könyvek váltak halálos versenyfutások célpontjaivá, számos tudományág képviselői tartottak hosszú előadásokat a buzgón jegyzetelő Delta Green ügynököknek, akik mind több hátborzongató tényt fedeztek fel működésük során. Koncentrációs táborokban végrehajtott kísérletek, hátborzongató rituálék… és már meglepődni sem tudtak igazán, mikor kezdett előttük felderengeni, mire is szolgált a rengeteg „alany”.

Vérrel megpecsételt paktum köttetett a németek és azok a furcsa lények között, akikkel a Delta Green elődje már találkozott Innsmouth molóinál. Még vadabbul lángolt fel a harc, aminek a világháború befejezése sem vetett véget - rögtön a békeszerződések után megindult a hajsza a németek birtokában levő titkos iratok után. A Delta Green elsődeleges célja – Nyári Szellő hadművelet fedőnéven – e feljegyzések begyűjtése lett, még mielőtt a szovjet titkosszolgálat, az NKVD tenné rá a kezét. Furcsa dolgok kerültek napvilágra: mikor a Delta Green aranygallérosai belegondoltak, hogy a németek milyen dolgok közelébe jutottak, azonnal kirázta őket a hideg.

Ez volt az aranykor, s mint afféle aranykor, gyors és dicstelen véget ért – mikor Truman elnök 1945-ben feloszlatta az OSS-t, tulajdonképpen feloszlott a Delta Green sokat tapasztalt és mélyen hallgató csapata is. 1948-ban azonban történt valami… valami, ami azóta is számlálatlan cikk, film, tanulmány és spekuláció alapjául szolgált.

Új-Mexikó sivatagának kopár dombjai között csattanva landolt egy objektum. Az esetet, mely Roswell-incidens néven vonult be a köztudatba, azóta is áthatolhatatlan rejtély övezi. Truman elnök ekkor adta ki a parancsot a Majestic-12 nevet viselő szervezet megalapítására, és mivel ez a sokk – egy idegen űrhajó balesete – igencsak megrázta azokat, akik tudtak róla, az illetékesek vita nélkül beleegyeztek a Delta Green újraszervezésébe. Az MJ-12 feladatává a földönkívüli létformák kutatása és a Földre zuhant jármű vizsgálata lett, és míg ők egyre különösebb és félelmetesebb titkokról lebbentették le a fátylat, a Delta Green munkatársai Argentínában és a Déli-sark jéghegyei közt hadakoztak a Karotechia megmaradt ügynökeivel. Tengeralattjáró katasztrófák, eltűnt tudósok, halott DG ügynökök fémjelzik ezt az időszakot, melynek megkoronázása egy öngyilkos vesszőfutás volt valahol az Északi-sark közelében és a szibériai hómezőkön. Az egyetlen életben maradt Delta Green ügynök visszatérésével nem enyhültek el azok a pletykák, melyek mindenáron kapcsolatot akartak keresni az akció és az állítólagosan Sztálin életének meghosszabbítására kiagyalt NKVD-(ex)Karotechia projekt leállítása között.

Ezek után keservesebb időszakok következtek. Daniel Freis, az egyik Sötétkamra kódfejtő hirtelen ámokfutása a DG lelettárában rengeteg értékes feljegyzést semmisített meg. A tébolyult tudós (az egyik legtehetségesebb fordítója a Dagon könyvének) maradéktalanul elpusztította az összes Innsmouthból származó tárgyat és fordítást, tárgyi bizonyítékok nélkül hagyva a szervezetet. 1959-ben elvesztették Martin Cook parancsnokot, a Covenant veteránját – a pszichiátriai vizsgálat teljes idegösszeroppanást állapított meg nála. Ekkoriban kezdődött az a tendencia, amely később az egész Delta Green alapstratégiájává vált, miszerint az új tagok toborzását más szövetségi nyomozóhatóságok soraiból végzik. A legtöbb ügynök csak időlegesen vált Delta Green ügynökké – őket a kartotékokban a nevük mellé biggyesztett zöld háromszöggel jelölték. Az eredmény egy kaotikus, decentralizált ügyosztály lett, ahol a legtöbb bevetés megérzések alapján, parancsnoki engedély nélkül történt. Ez a cowboy-stílusú, „odamegyünk, mindenkit szétpofozunk, visszajövünk” politika okozta később a Delta Green vesztét.

Akadtak azonban sikerek is. Például az Innsmouth akció végleges befejezése 35 évvel a Covenant-akció után. A még mindig létező Cape Cod-kolóniát torpedólövedékek semmisítették meg, habár történtek jelentős mulasztások is – nem kis mértékben a korábbi dokumentumok elvesztése miatt. A különleges ügynökök később a Belga-Kongóban tűntek fel, ahol a marxizmustól az ősi rítusokhoz visszatérő lázadók okoztak problémát. Részt vettek egy roppant különleges akcióban is, amely az évtizedeken keresztül rendszeresen eltűnő tengeralattjárók katasztrófáival volt kapcsolatban, de ennek eredményeit ma is sűrű homály fedi.

A fordulópont a vietnami háború idején következett be. A Delta Green figyelmét először azok a titkos CIA-akciók keltették fel, amelyek a potenciális kommunistaellenes törzseket kutatták a régióban. A Delta Green fejeseit azonban indokolatlan balsejtelem töltötte el a tudat, hogy az addigi ópiumcsempészek és primitív hegyilakók mellett a Központi Hírszerzés ezekkel a bizonyos Cso-Cso névre hallgató törzstagokkal végezteti a piszkos munkát, akik kannibalizmus mellett még jópár kellemetlen tulajdonsággal rendelkeztek. Az illetékesek semmibe vették a Delta Green figyelmeztetését, pedig akadtak aggasztóbb jelek is: a felderítő repülések a Belga-Kongónál már látott templomokhoz hasonló építményeket jeleztek, és nem voltak megnyugtatóbbak azok a jelentések sem, amelyek a vörös khmerekhez kapcsolódó Angka istenségről szóltak. A végeredmény egy teljesen illegális Delta Green művelet lett egy templomkomplexum ellen valahol Kambodzsában. Az akció pokoli kudarccal fejeződött, s mivel a vietnami háborúban elkövetett atrocitások ugyanez időtájt kerültek napvilágra, a Pentagonnak szikrányi kedve sem volt magyarázkodni, mit keresett a Delta Green Kambodzsában, hét hónappal az offenzíva előtt. A könnyebb megoldást választották: 1970 januárjában ismét feloszlatták a nagymúltú szervezetet.

A Delta Green megszűnt, mégis létezik. Illegális és rejtett, akárcsak azon szervezetek némelyike, melyek után szaglászik. Láthatatlan és megfoghatatlan, hivatalosan senki sem tud róla. Pókhálóként szövi át az amerikai kormányzati szerveket, mindenhol ott van, mindent lát. A Delta Green veteránjai nem hagyhatták, hogy azok az öltönyös seggfejek egy tollvonással eltűntessék az egyetlen szervezetet, ami szembeszállhat az emberiség ellenségeivel. Mert a Delta Green tudja, hogy „több dolgok vannak földön s égen…”, és bár ügynökei esetenként meglepő naivitásról tesznek tanúbizonyságot, mégis ők jelentik az emberiség utolsó esélyét.

A kezdeti koordinációs nehézségek egy sor lelkes, de tapasztalatlan – s főképp: helytelenül informált – ügynök halálát okozták. A Delta Green azonban mindent túlélt. Ma is létezik. Itt van, hogy vigyázzon ránk.

 

Az ügynöksors

A Delta Green alapkoncepciójából e bő lére eresztett leírás is elég keveset árul el, de azért megmutatja, mire számíthat, aki felüti a zöld borítójú kötetet. Egyéb dícséretek helyett (a leírás mérete magáért beszél) az ötletet emelném ki, mely mesterien megoldja a Cthulhu hívása történeteinek, meséinek egyik gyakran felbukkanó, zavaró motívumát.

„Minek ártsam bele magam ilyen iszonytató ügyekbe, ha létezik rendőrség, katonaság, televízió és rádió? Hisz egyszerű átlagember vagyok!” Aki hosszabb ideig foglalkozott a játékkal, nyilván ismerősnek találja a problémát – a DG-ben azonban nincs erőltetett nyomozómunka, erőnek erejével a barlangjáratba hajszolt karakter: a játékosok ugyanis a szervezet ügynökei, akik rettegve ugyan, de mindenre elszántan, az emberiség védelme érdekében a rettenetes titok mélyére hatolnak. Az igazság bajnokai, az átlagpolgárok védangyalai… s gyakran összetört, megtébolyodott emberroncsok. Veszélyes szakma az övék.

Az ügynökök mellett (akiknek száma korlátozott) rendelkezésre állnak a segítő szervezetekben tevékenykedő szimpatizánsok: antikváriusok, tisztviselők, magánnyomozók, újságírók stb. tehát a Cthulhu… alapkoncepciója szerinti nyomozó-karakterek. Nehogy azt higgyük, ők is világosan látják, mi zajlik a színfalak mögött! Épp ellenkezőleg. Ha kellően balszerencsések, mélyre süppedhetnek az ingoványos igazságban, de ez nem alapvető feltétel.

 

Lépj be a szervezetbe!

    „…Annyi mindent elértünk - három évtized szakadatlan harc azokkal a szörnyetegekkel, bárhol is bukkantak fel, három évtized küzdelem, hogy a világ egy józan, nyugodt hely maradhasson. Tudják mit akarunk: felrúgni azt a bizonyos szerződést és visszaküldeni az ET geciket oda, ahonnan jöttek. De van itt még más is...”

 

A Delta Greennek jelenleg három elsődleges fontosságú célkitűzéssel kell elfoglalnia magát. Ezek a következők:

  1. Az Egyesült Államok polgárainak védelme a természetfeletti jelenségekkel szemben.
  2. Az Egyesült Államok biztonságának szavatolása a természetfeletti aktivitással szemben.
  3. Adatgyűjtés minden természetfeletti jelenséggel kapcsolatban.

 

Ehelyütt kell leszögeznünk, hogy a Delta Green (lévén titokban működő szervezet) ügynökei közül a legtöbben abban a hitben dolgoznak, hogy eljön majd az idő, mikor ismét a kormányzat legális ügyosztálya lesznek. Vannak azonban, akik még mindig előszeretettel használják a jól bevált cowboy-taktikát és elenyésző számban bár, de olyanok is, akik meggyőződésből vallják, hogy a tényeket, melyeket több éves munkával összegyűjtöttek, haladéktalanul a nagyközönség elé kell tárni.

A Delta Green a „szellem a gépben”, hisz mindenütt jelen van. Nem csaphatsz le rá, mert nincs teste. Mégis létezik. A többi szövetséges hivatal soraiból gyűjt tagokat. A módszer egyszerű: ha beszerveznek, attól még maradsz eredeti alkalmazásodban is - vagyis kettős ügynök válik belőled. Mindig olyan szervezetekről (nagyobbrészt a már említett szövetségi intézményekről) van szó, amelyek egyben kitűnő fedést biztosítanak, másrészt rengeteg adat és információ hozzáféréséhez nyújthatnak alkalmat. Megfoghatatlan és elmés.

A Delta Green, mint szervezet, belsőleg is hasonul ehhez az alapelvhez. A szerkezeti felépítés a klasszikus három emberből álló sejtstruktúra, ahol csak a sejttagok ismerik egymás nevét, foglalkozását, a többiek egyszerű kódnevek csupán. A kapcsolattartás eszköze az e-mail. Kódolt üzenetek tucatjai egy-egy bizonyos szerveren: ez a Delta Green információáramlása. Azaz… így az elmélet. De nem mindig működnek ilyen tökéletesen a dolgok.

Mekkora is a Delta Green? Ne számítsunk nagy számokra. Az túl feltűnő lenne. Jelenleg 26 sejt él, ez összesen 78 aktív ügynököt jelent. Plusz a szövetségesek. Elég… hidd el, elég ennyi.

Mint a fentiekből kiderülhetett, a Delta Green ereje abban áll, hogy mindenütt jelen van, mindent lát és hall. A sejtek bevetésekor mindig ügyelnek, nehogy hiányozzék a megfelelő fedezet. Lássunk egy példát! Tegyük fel, hogy az FBI a kolumbiai kábítószer-kereskedelem egyik szálát göngyölíti fel éppen, ami Los Angeles kikötőjébe vezet. A terepen dolgozó ügynökök jelentéseiben csupán néhány odavetett mondat foglalkozik a kolumbiai kapcsolat kétes ügyeivel, ez azonban felkelti annak a Delta Green ügynöknek a figyelmét, akinek nincs más feladata, mint elemezni az FBI ügyosztályaira befutó összes jelentést. Máris érkezik a riasztás a „központhoz” (ami fizikailag nem is létezik) és az FBI szervezetén belül működő sejt akcióba lép. A Delta Green ezer kapcsolata lehetővé teszi, hogy a végső rajtaütésen ők is részt vehessenek, és az eredmény: az öreg mesztic, akit a Szövetségiek ártalmatlan bolondnak tekintettek volna (és így megússza enyhébb büntetéssel), örül, hogy megúszta élve, miután azok az őrült öltönyösök lángba borították a lakását és azokat a furcsa jelekkel telirótt tekercseket, amiket néha használni merészelt…

A Delta Green toborzási módszerei óvatosak. Megpróbálják kizárni a tévedés legkisebb esélyét is, a kudarc azonban gyakorta elkerülhetetlen: egy ügynök bevetései során olyan szituációkba keveredhet, ahol sem a testi, sem a szellemi biztonság szavatolható... ezért a Delta Green azon hivatalnokai, akik éjjel-nappal az amerikai titkosszolgálat, a katonai szervezetek és még jó pár hivatal aktái között kutakodnak, alaposan átrostálják a számításba jöhető embereket. Előzetes követelmény valamiféle paranormális tapasztalat. Ez így eléggé tág fogalom - lehet, hogy a légierő egyik ezredeséről csupán kantin-pletykák rebesgetnek valamiféle furcsa kimenetelű éjszakai bevetést, ami után azöreg mintha kissé különösebben viselkedne, de elképzelhető egy-egy megmagyarázhatatlan tapasztalat is, amely bekerült ugyan az ügynök jelentésébe, magyarázatot mégsem kapott. Miután a Delta Green figyelembe vett minden szempontot (ez az érzékcsalódástól a szándékos átverésig bármi lehet), az adott ügynök - tudtán kívül - részt vesz egy speciális Delta Green bevetésen. Ennek jellege változó - ha például CIA-ügynökről van szó, egy CIA bevetés lesz a keret. A különbség az, hogy a kiválasztott személy nagy eséllyel találkozik majd valamivel, amire nincs magyarázat. Ez a Delta Green mindennapjainak szerves tartozéka. Ha helytáll, helyesen reagál és a bevetés után stabilnak mutatkozik a kötelező pszichológiai vizsgálatokon, akkor nincs más hátra, mint kiteríteni a lapokat az asztalra. (Megjegyzendő, hogy effélére csak és kizárólag akkor kerül sor, ha a 78 ügynökből valaki használhatatlanná válik – de a szervezet által kezelt ügyek természetéből adódóan erre minden esély megvan.)

Mint kiviláglott, a játék szerzői alapos indokokat teremtettek a leendő játékosok/karakterek számára. Nincs gond motivációval, nincsenek problémák a karakter beilleszkedésével sem. A három (esetenként több) tagot számláló sejtszerveződés ideális „partit” alkot, nem kell azon töprengeni, miért dolgozzon együtt egy FBI és egy CIA alkalmazott és mit csinál mellettük a légierő egyik elméleti fizikusa. A játékban megtalálható a sokak által kedvelt „titkos társaság”-jellegű játékok zamata, a konspirálás, az állandó rejtőzés: a kettős (vagy épp többszörös) ügynökök alakítása utánozhatatlan hangulatot teremt. Nincsenek korlátozások a választható karakterekre vonatkozólag: ha valaki James Bondot szeretne játszani, ím, tegye. De lehet Dale Cooper különleges ügynök, Mulder az X-aktákból, netán Jack Ryan a Vadászat a Vörös Októberre című filmből – a lehetőségek korlátlanok.

Vessünk most egy pillantást arra a valóban fogós kérdésre, miszerint: mit is játszhatunk ebben a játékban?

 

Azok, akikről nem tudsz semmit. Örülj neki…

A Delta Green koncepciója – mint az eddigiekből kitetszett – szinte minden típusú kezdeményezésnek tág teret biztosít. A könyv persze teljes irányvonalakat közöl és felvázolja azt is, hogy milyennek képzelik a szerzők az évezred legvégének sötét hangulatú, rejtelmes éveit.

Ez a koncepció meglehetősen eredeti, s mint ilyen, jól formálható. Mivel sem a Delta Green, sem az ellenlábas szervezetek nincsenek teljesen tisztában azzal, miféle erők játékszerévé váltak, ez az első dolog, ami lebilincselő olvasmánnyá teszi a könyvet. (Ha nem lenne magyar pénztárcához mérten kissé drága, nyugodtan ajánlhatnám olvasnivalónak azok számára, akik szeretnek eljátszani a különböző érdekes elméletekkel és a kérdéssel: mi az, amit eltitkolnak előlünk?) A különböző valós tények által felvetett kérdésekre adott válaszok, és mindezek összevegyítése a Cthulhu-mítosszal remekül sikerült. Mindezeken felül a könyvben felbukkannak olyan ötletek is, amelyek olvastán bármilyen mesélő megnyalhatja mind a tíz ujját…

Sokak számára merész próbálkozásnak tűnhet egy kalap alá venni (és logikus gondolatmenetbe foglalni) az UFOk problémáját, a náci okkultisták sötét mesterkedéseit és New York alvilágának hátborzongató titkait – bevallom én is így éreztem a könyv első átlapozásakor. A meglepő az, hogy a dolog működik.

A világkép váza a Delta Green és másik négy szervezet kapcsolata. Emellett természetesen mindenki kedves, maga kreálta ötletei beleférnek a sztoriba. Az eredeti elképzelés szerint ez az öt szervezet áll a középpontban - a szerzők ajánlása szerint mindig az aktuális „ellenség” legyen a nagyon erős, nagyon hatalmas… így megőrizhető az a törékeny illúzió, miszerint a Delta Greennek még van némi esélye, és nem válik unalmassá sem.

Következzenek hát a szervezetek, sajnálatos módon az igazán „ütős” ötletek nélkül.

 

Majestic-12

    „…A teszt matematikai részét felügyelő orvos később önygilkosságot követett el – előtte azonban saját vérével mázolta fel a falra az egyenletet, melynek a megoldását a teremtmény megadta neki…”

 

Az MJ-12, a Roswell-katasztófa után létrhozott, UFO-kutatással foglalkozó ügyosztály története számos rémítő és hihetetlen titkot rejt. Mindaz, amit eddig hallottál róluk, igaz… sőt, az igazság sokkal, de sokkal szörnyűbb. Csak hogy tudd: az idegenek valóban léteznek. Tényleg tűnnek el emberek a Földről, és az amerikai kormány (a tagadás ellenére) már régen kapcsolatba lépett velük. Igaz, hogy az ICE CAVE (Jégbarlang) fedőnevű arizonai támaszponton őriznek valamit, ami válaszolt a kérdésekre. Válaszolt... és emberek őrültek meg. A Delta Green sokat tud – nem véletlen, hogy a szervezet az MJ-12 elsődleges célpontjává vált. A Blue Team (Kék egység) a nyomukban van. Figyelik őket. Vajon képesek a Delta Green ügynökeifelgögyölíteni azokat a szálakat, amelyek mindennél irtózatosabb titokhoz vezetnek?

Az egész Roswellel kezdődött, a darabokra zúzott idegen űrhajóval és a roncsok között talált három különös holttestel és az egyetlen túlélő nlénnyel. Az egész csak fikció, állítja mindmáig az amerikai kormány. Az idegen boncolásáról készített felvétel közönséges hamisítvány, a szóbeszédek alaptalan koholmányok. Pedig az MJ-12 maktívan dolgozik. Aktívabban, mint kellene.

A fejezet tartalmazza az MJ-12 teljes történelmét, szó esik mindegyik projektjéről, felsorolásra kerülnek a főbb tisztségviselők és a jelenlegi célkitűzések. Akik szertnék tudni, mi is az a bizonyos „Szakácskönyv”, mi köze Dr. Courtis azóta is felderítetlen halálához egy bizonyos szimbólumnak, milyen borzongató titkok nyomára akadt a Project Moon Dust (Holdpor-hadművelet) fedőnevű akció, és hogy van-e igazság egy esetleges emberek és idegenek közti szerződésben, azok minden bizonnyal kedvelni fogják a könyv idevágó részeit.

De minden bizonnyal azok lepődnek meg a legjobban, akik „Az igazság” című bekezdésen is túlestek és tisztában vannak a Cthulhu-mítusz néhány aspektusával. Legyen elég annyi, hogy Moulder ügynök akár rá is haraphat szolgálati fegyverének csövére...

 

Karotechia

    „…Hamarosan világossá vált, hogy bár a Karotechia tudósai bámulatos erőket fedeztek fel, ezeket nem tudták megfelelőképp kezelni…”

 

Közel sem annyira hatalmas, mint az MJ-12, de legalább annyira veszélyes. Közismert a náci vezérkar okkultizmus iránti rajongása, ismeretes az Üreges Föld elmélete, nem titok Hitler és az asztrológia szoros kapcsolata sem... de a Karotechia mindig meglapult, s csendben végezte iszonytató feladatát. Kutatott. Koncentrációs táborokat fésült át alanyok után, olyan kísérletekbe kezdett, amiket sosem szabadott volna elkezdeni… és öldöklő harcot folytatott a Delta Green ügynökeivel. A második világháború vége elvileg megpecsételte sorsukat… mégis léteznek valahol a brazil dzsungelek mélyén. Céljuk nem kevesebb, mint a Harmadik Birodalom feltámasztása. Az ügy érdekében semmilyen eszköztől nem riadnak vissza. Pedig ha tudnák, mi is valójában az, amit ők Hitler kísértetének vélnek…

Ha a Karotechiát állítjuk a középpontba, okkult ízű játékokat mesélhetünk. Kutatások Európa ódon katedrálisaiban, titkos akciók az orosz nagykövetségen, félelmetes beszélgetések a haláltáborokat túlélt emberekkel, akik tudtak valamit. Többet, mint kellett volna. (Indiana Jones rajongók előnyben. Az első és a harmadik film története gond nélkül illeszthető bármilyen kampányhoz - viszont ez alkalommal a folytatás is elmesélhető!)

 

The Fate

    „…Fent Bronxban, meg lent Brooklynban, ott vannak azok a helyek, ahova a vonatokat irányítják. Ez a pálya vége, ahol mérföldnyi hosszúságban nyűjtózva vágányok és üres vagonok várják a következő napot. Van, amelyik soha nem mozdul többet. Érdekes, hogy az öreg szerelvényeket nem vontatják máshova. Azok csak pihennek csendesen, míg megérkeznek az újak. Valahogy mindig akad hely. Azok az öreg vonatok… egyszerűen nincsenek ott többé.
    Hány ember tűnik el New York városában?
    Túl sok ahhoz, hogy elcsodálkozzunk rajta.
    Van a városoknak lelkük? El is lehet adni?
    Ha van, ki vette meg New Yorkét? És ki fog fizetni érte?”

 

A Végzet avagy a Sors – ezt a nevet viseli az a szervezet, ami a szó köznapi értelmében nem létezik. Megfoghatatlan, akár a Delta Green.

Vannak, akik egyszerűen azért léteznek, hogy öljenek. Pusztítsanak. Élvezik. Vannak köztük olyanok, akik felismerik azt a lehetőséget, amit a Mítosz nyújthat. És vannak, akik csoportba szerveződnek. Mint a Sors.

Ott vannak mindenütt. Prostitúció, kábítószer-kereskedelem, fegyveres támadások és még sorolhatnánk. A rendőrség – mint mindig – tehetetlen. De legrémesebb álmaikban sem gondolnák, mi az igazság.

Hallottál már a maffiákról, a kínai, orosz, jamaikai, ír, kolumbiai családokról. Ők hatalmasok. De ott a Sors, amitől ők is félnek.

Mi rejlik a Club Apocalypse pincéiben? Hova vezetnek az elfüggönyözött járatok? Kicsoda valójában Stephen Alzis, aki állítólag hetven éve halott, és minek köszönheti sikerét a Charnel Dreams, a lepusztult gótikus együttes?

Mindent megtudhatsz. Akarod?

 

Saucerwatch

    „…Amikor börtönbüntetését töltötte, Jane Chappel álmodni kezdett. Kísérletekről, amelyeket láthatatlan emberrablók hajtottak végre rajta és a többieken a kommuna tagjai közül a végső eltűntetés előtt. Ezeket az álmokat Chappel emlékeknek vélte és lassan arra a meggyőződésre jutott, hogy a társaival együtt valamiféle kormányzati kísérlet alanyaivá vált…”

 

A Saucerwatch magánkézből finanszírozott UFO-figyelők társasága. Ők nem ellenfelek... szerencsére. Sőt, ha a Delta Green úgy látná jónak, akár partnerek is lehetnének.

Ők azok, akik pillanatok alatt megjelennek, ha valahol UFO-t észleltek. Kiszállnak és nyomokat gyűjtenek, kérdezősködnek és jegyzetelnek. Örökös versenyfutásban az MJ-12 nyomeltűntető osztagával. Sokan dolgoznak nekik... nem is hinnéd, mennyien.

Sok kliensük van. Aggasztóan sok.

 

Amit mindig szerettél volna tudni

A Delta Green természetesen nem hagy bizonytalanságban, a könyvből a fentieken kívül megtudhatjuk, mivé fejlődött a Mítosz a kilencvenes évek végére (teljesen logikusan érvelnek), miért nincsen tele a híradó a byakheek támadásairól szóló riportokkal, és hogyan kerülheti el az atombombát R'lyeh elsüllyedt városa.

Találhatunk új szabályokat, új forrásanyagokat (akár egy DEA nyomozó jelentésébe is beleőrülhetünk ezentúl), új képzettségeket, kéziratokat és példakaraktereket. Három kalandmodult, bibliográfiát, ismertetőt az amerikai kormány által használt biztonsági iktatókódokról, szómagyarázatot.

Jó negyven oldalon át sorolják fel az amerikai kormányzat (talán) összes szervezetét, melynek karakterünk tagja lehet. Itt van természetesen az FBI és a CIA, a kábítószerellenes ügyosztály, a parti őrségek és a csempészést üldöző hivatalok – a kínálat bőséges.

A könyvet tucatnyi oldalon sorjázó fegyvertár zárja, az összes számításba jöhető hadsereg felszerelésével, statisztikájákkal és leírásokkal.

 

Értékelés

A Delta Green mindenkinek ajánlható, aki ezt a konspiratív, helyenként nyomozós, helyenként lövöldözős stílust kedveli. A rendszer előnye, hogy bizonyos megkötésekkel szinte bármit le lehet játszani benne. Azok is élvezhetik, akiknek bajuk volt a Cthulhu hívása koncepciójával, de ne feledjük: továbbra is szükséges a szabályrendszer ismerete!

Számomra az egyedüli problémát a könyv alapötletében néhol veszélyesen túltengő amerikai öntudat okozta: természetesen csak az USA lehet, mely megvédelmezi szegény Földünket a természetfeletti veszedelmektől. Csak amerikai szervezetek tagjai lehetünk, hiszen a Delta Green amerikai intézmény. Néhol érthetetlen a hatalmas mennyiségben tobzódó mozaikszavak dzsungele, igez, kifejezett ízt adhat játékunknak, ha bennfentesek módjára csak ezzel dobálózunk. Problémát jelenthet az alapkönyv beszerzése, bár a játék honlapján közölt információk alapján készül – vagy már ki is jött – a második kiadás. Természetesen akadnak új kiegészítők is: a Sors ármányait boncolgató és a Mi-Gók rettenetes manipulációival foglalkozó könyvek plusz egy novelláskötet. Aki bővebbet szeretne tudni, látogasson el a www.delta-green.com homepage-re (hivatalos!), ahol rengeteg információt, linket, miegymást találhat (ezen kívül nagyon szépen meg van csinálva – teljesen átvette a könyv alaphangulatát).

Jó szórakozást!

(Köszönet Csigás Gábornak, aki felhívta a figyelmemet erre a valóban kipróbálásra érdemes játékra.)

A dőlt betűs idézetek a Pagan Publishing által kiadott szabálykönyvből származnak.

 

FELJEGYZÉS VÉGE

 

képek

 

Filmajánló:

  • Apokalipszis, most!
  • A kilencedik kapu
  • Millennium (tévésorozat)
  • Őrült Stone, avagy 2008 a patkány éve
  • Rónin
  • Twin Peaks
  • Vadászat a Vörös Októberre
  • X-akták

Esetleg:

  • Buckaroo Banzai
  • Ghostbusters
  • Men In Black
  • Stigmata

 

A bejegyzés trackback címe:

https://theszeusz.blog.hu/api/trackback/id/tr9913086664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.